Bánkuti Géza: Akik itthon szenvedtek, ők az igazi hősök

Mécs Imre mellett talán Bánkuti Gézát érte a legtöbb támadás a rendszerváltozás után az 56-osok közül.  Amíg Mécs az árulás szimbolikus alakja lett, a motorosbajnok Bánkuti jobboldali elkötelezettsége, vagyona és befolyása miatt lett a lejáratás célpontja. Sokan forradalmi múltját is megkérdőjelezték. 

– Jóval a rendszerváltozás után derült ki, hogy Szabó Miklós volt kisgazda képviselő a kommunisták ügynöke volt az emigrációban. Nem is sejtették, hogy áruló van közöttük?

– Szabó Miklós a kintiek számára az emigráció közepét jelentette. Amikor kikerültem Bécsbe 1957. március 1-jén, mindjárt az első napon találkoztam dr. Sáhy Zoltán orvossal, aki azonnal bemutatott engem Szabónak, mint a strasbourgi tanács egyik jelentős tagjának, az emigráció egyik vezetőjének. Ott volt körülötte Varga László ügyvéd, a Demokrata Néppárt volt képviselője, Kéthly Anna, akinek már Szabó mutatott be engem, és számos más szociáldemokrata képviselő. Nekem óriási megtiszteltetést jelentett, hogy a forradalmi kormány egyik kiemelkedő alakját, Kéthly Annát megismertem. Én voltam az egyetlen, aki Annus nénit meglátogathattam a kórházban, és ez mind Szabón keresztül történt. Elképzelhető, hogy mit gondolhattam akkor Szabó Miklósról. Eleinte néhány barátommal együtt laktam a város szélén – Sáhy Zolival, Ábrahám Dezsővel, Juhász Pistával, a sokszoros magyar teniszbajnokkal –, vért adtunk, vagonokat raktunk, hogy megélhessünk. Közben részt vettem a megszállt Magyarország ellen tiltakozó megmozdulásokban, élsportolóként mindenki ismert. Szabó látta a körülményeimet, és felajánlotta, hogy költözzek hozzá, van egy üres szobája, legyek a sofőrje, vigyem ide-oda. Igazából nem a sofőrje voltam, hanem a barátja és szerintem kiemelkedő személyisége volt a magyar emigrációnak.

– Egyúttal azonban a Kádár-rendszernek is dolgozott…

– Észrevétlenül beépült az emigráció vezető köreibe. Mert az, aki ott volt Kéthly Anna mellett, Varga Laci mellett, és akinek én rögtön kinyíltam, elmondtam, hogy én szerveztem a MÚK-ot (Márciusban Újra Kezdjük – a szerk.) és kik vettek benne részt, azt az embert megbízhatónak tartottuk.

– Szabó Miklós valami olyasmit írt önről, ha Bánkuti Géza tudta volna, hogy egy kémmel barátkozik, akkor agyonvert volna.

– Ez így van. Fogalmam sem volt Szabó titkairól. Aki Kéthlynek bemutatja Bánkuti Gézát, abban nem hihetek?

Én csak egy gyalog voltam a sakktáblán, Horváth János és Kiss Sándor nem, Kéthly Anna sem.

– Most már jóval több egyszerű gyalognál. Bántják a támadások? (Az interjú 2002-ben készült – a szerk.)

– Tiszta a múltam. A szüleimet kitelepítették, már többszörös magyar bajnok voltam, mire 1953-ban előléptettek tisztnek a Honvédnál, ketten voltunk a sportszázadban, akik nem voltak megbízhatók. Az idősebb Bush amerikai elnök látogatása után két héttel hazajöttem, mint az amerikai kormány egyik komoly gazdasági funkcionáriusa. Együtt jöttem 1989 őszén azzal az első jelentős gazdasági, kereskedelmi küldöttséggel, aminek a vezetésével engem bíztak meg. Antall József miniszterelnök később felajánlotta, hogy legyek én a magyar nagykövet Washingtonban. Nem tudtam elfogadni ezt az óriási ajánlatot, mert az üzleti érdekeim akkor még nem engedték. 2001-ben az ifjú Bush elnök tizenhárom tagú gazdasági küldöttségének voltam tagja, és képviseltem az amerikai kis- és középvállalatokat Moszkvában. Nos, ezek után vádolnak engem különböző mocskos feltevésekkel? Engem, a forradalmárt, az 1956-ost? Akik be akarják feketíteni a forradalmat, azoknak veszélyes vagyok, mert tiszta a múltam, mert pénzem van, mert százszázalékosan nemzeti elkötelezettségű vagyok. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok elképzelni Magyarországon egy tisztességes baloldalt és jobboldalt. Én évtizedek óta az Egyesült Államokban élek, és ott erről szól a demokrácia: a társadalomban ellenvélemények is léteznek.

– Akkor vajon miért akarják lejáratni? A jobboldal bántja?

– A jobboldal nem bánt. A baloldal támad folyamatosan, mert például támogatom a Wass Albert Alapítványt. Egy olyan embernek biztosítok fórumot, aki egész életében a trianoni igazságtalanság ellen küzdött verseivel, s aki az emberek lelkében felkeltette, táplálta a magyar nemzeti érzést. Azt is tudják, hogy egy Wass Albert Alapítvány-estet képes vagyok megrendezni, mert van pénzem rá. Egy ilyen est megrendezése legalább félmillió forint. De nekem nem a pénz számít, erre boldogan adom. Támogatom az ’56-os Múzeumot Marsipusztán, Kiskunmajsa mellett. Az ’56-os kápolna sem lenne a támogatásom nélkül. Ez az én potenciám, hogy van pénzem és a nemzeti oldalt segítem. Vádolnak azzal is, hogy szélsőjobboldali, fasiszta gondolkodású ember vagyok. Badarság! Nem is lehetek az, hiszen a nevelőapám, aki örökbe fogadott, zsidó ember volt. Én a zsidó vallásban nőttem fel tizenhárom éves koromig, nekem a zsidósághoz közöm van.

Akkor miért terjesztik rólam a szélsőjobboldaliságot? Azért, hogy lehetetlenné tegyenek.

– Beszéljünk inkább a múltról. Bécsben több vezető sportolóval együtt megalakította a Magyar Menekült Sportolók Világszövetségét, annak elnöke lett.

– Ügyvezető elnöke voltam, Puskás Öcsi volt a társelnök. Ábrahám Dezső lett a főtitkár, de csatlakozott hozzánk Gyarmati Dezső, Kocsis, Czibor, egyszóval az egész olimpiai csapat. Jártuk az európai fővárosokat a labdarúgókkal és vízilabdásokkal, győzelmesen megmérkőztünk az ellenfelekkel és vittük 1956 hírét. Kéthly Anna a szociáldemokrata összeköttetéseivel el tudta intézni a FIFA-nál, hogy játékengedélyt kaphassanak Öcsiék. Labdarúgóink piros-fehér-zöld nemzeti színű karszalaggal, átkötve egy fekete gyászszalaggal játszottak. Óriási propagandát fejtettünk ki Magyarország megszállása ellen. Amikor ezt a turnét végigjártuk, nagyon meggyengült a francia és az olasz kommunista párt. Elképzelhető, hogy mennyire gyűlöltek bennünket Kádárék, személy szerint engem, a szervezőt. Háromszor próbáltak elrabolni a lakásom előtti parkban, de leráztam őket, nem bírtak velem, akkor nagyon erős voltam. Az elrablási kísérletekben szerepet játszott az akkori belügyminiszter, Biszku Béla is. Végül az amerikai szolgálat emberei felraktak 1959-ben egy repülőgépre és kivittek az USA-ba. Az FBI még hét éven keresztül vigyázott rám.

– Bánkuti Géza hazarablása mindent megért volna Kádáréknak?

– A forradalomban, azt hiszem, az egyetlen élsportoló voltam, aki egyenruhában vett részt a fegyveres harcban. A Széna tériek második kerületi katonai alakulatának voltam a parancsnoka. Aztán a forradalom leverése után nem hagytuk abba a tevékenységünket; szerveztem a MÚK-ot, annak vezetője lettem és megmozgattuk a vidék és a főváros lakosságát. Renner Péter volt a nyugati összekötőm – szegényt felakasztották a velem való kapcsolata miatt –, akitől 1957 januárjában kaptam egy üzenetet a Gyűjtőből, hogy tiszta ruhát kér. Ami azt jelentette: Vigyázz, Géza, megbuktunk! Ezután a föld alatti mozgalomban folytattam tovább a szervezést, januárban még tizenhat fegyveres csoportunk volt Budapesten. De aztán a tavasz közeledtével világossá vált, hogy a szovjet katonai túlerő miatt a MÚK nem érheti el célját. Szomorúan, de tudomásul vettük, hogy a nagyhatalmak csak ígértek, de ismét meghátráltak. Januártól kezdtük felszámolni a csoportjainkat. Márciusban a régi katonatársaim és sportbarátaim útlevelet szereztek nekem. Varsányi Feri a katonai elhárításnál dolgozott főhadnagyi rangban, ő bújtatott engem, aztán tíz évet kapott azért, mert segített nyugatra menekülnöm.

– Mit gondol, mi osztja meg az ötvenhatosokat?

– A hazai ötvenhatosokat megértem. Amin ők keresztül mentek, Fónayéktól Wittner Máriáig, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Mi élveztük kint a szabadságot a szó legszorosabb értelmében, bár szegények voltunk, csórok voltunk, dolgoznunk kellett, de szabadon éltünk. Obit (Obersovszky Gyula) halálra ítélték, ezrek sínylődtek a börtönben. Tehát itthon mondhatnak rólam akármit.

Mondhatnák akármit ránk, akik külföldre menekültünk a haláltól, a börtöntől; ők, akik itthon szenvedtek, ők az igazi hősök.

De azt is tudniuk kell, hogy Pongrátz Gergelynek, Bánkuti Gézának a szíve, lelke magyar maradt, még ha évtizedekig nem jöhettünk is haza. Mindent elkövetek, és mindent el fogok követni, hogy segítsek azoknak az ötvenhatosoknak, akik itthon a mai napig száműzöttek.

A portréfotót Pörneczi Bálint készítette.