Tollasi Ilona – tíz év börtön ételosztás miatt

Biszkuné ítélte börtönre, az a bírónő, akik Tóth Ilonát a halálba küldte. Tollasi Ilona nem lenne újból forradalmár, mert azok árulták el, akiken segített.

– Hogyan sodródott a forradalomba? 

– Darukezelő voltam a csepeli gyárban, huszonharmadikán csak cigarettáért ugrottam le. Ám közben a felkelők véradókat hívtak. Többen adtunk vért a Heim Pál-kórházban, majd mentünk tovább. Amikor beesteledett, a felkelők teherautóval elvittek minket a Baross térre, egy emeletes irodaházba. Kérdezték: akarunk-e harcolni, segíteni? Igent mondtuk. A fiúk fegyvereket kaptak, minket, lányokat a konyhára vittek. Mi a Péterfy Sándor utcából hordtuk az ennivalót.

– Mi volt az ön feladata? 

– Osztottam az ételt több lánnyal együtt. November 4-én azonban belövést kaptunk, leszakadt a lépcső, emiatt átmentünk a Péterfybe.

– Két hétig csak ételt osztogatott? 

– Nem csak azt. Ha volt szabad időnk, akkor a kórházban röplapokat készítettünk.

– Kikkel volt együtt? 

– A Baross tériek vezetője Nickelsburg László volt. A mi helyünk főként gyülekező és pihenőhely volt. Innen harcolni és éjszakai portyára mentek az emberek. Nekünk végig az volt a dolgunk, hogy szendvicseket készítsünk nekik.

– November 4-én a szovjetek megtámadták az országot. Amikor a belövés történt, azonnal elhagyták a központjukat? 

– Azonnal szétváltak a Baross tériek. Egy részük fegyverrel ment más helyszínekre, mi jónéhányan a házak padlásain keresztül menekültünk – egyik házból a másikba –, végül eljutottunk a kórház alagsorába. Egy hétig maradtunk csak ott, röpcédulákat nyomtattunk. A betegek fent voltak, mi lent voltunk a pincében. Éjszaka vaságyakon aludtunk.

– Az orvosok, az ápolók tudtak erről? 

– Természetesen, ők adták az ételt. Nemcsak bennünket fogadtak be, hanem a Tűzoltó utcaiakat is, és más felkelőket. Aztán Palotással és egy másik lánnyal, Mocsokkal hamarosan elhagytuk a kórházat: menekültünk tovább. Később visszamentem, pechemre, mert hajnalban a rendőrség razziát tartott és nyolcvanötünket bevittek. Velünk volt Angyal István és Eörsi István is. El tudtunk volna menekülni, ha nem alszik el az a két fiatal, akik őrséget álltak az első emeleten.

– Ezzel kezdődött a kálváriája?

– Nem. Engem néhányad magammal elengedtek a rendőrségről. Angyal Istvánt, és ha jól emlékszem, Eörsit ott tartották.

– Eörsi Istvánt ismerte? 

– Ismertem, de nem szívesen beszélek róla.

– Miért? 

– Mert olvastam egy könyvét, amiben írt rólam is, és az nem volt igaz. Többen mondták, hogy jelentsem fel, de nem akartam foglalkozni vele.

– Mit írt? 

– Azt írta rólunk, hogy utcalányok voltunk és nem forradalmárok.

Honnan vette ezt a hazugságot, s milyen jogon veszi magának a bátorságot, hogy ilyeneket írjon? Én munkáslány voltam. Egyébként ezt a könyvet Wittner Mária adta, hogy olvassam el.

– Öntől mit kérdeztek a rendőrségen? 

– Azt: mit kerestem a Péterfyben. Csak annyit mondtam, hogy nem volt hová mennem, és a harcok elől a kórházba menekültem. Ezt akkor elhitték. Kiengedtek. Néhány nap múlva elindultam a keresztszüleimhez a Margit hídhoz, de oda már nem jutottam el, mert lefogtak a pufajkások és a szovjetek. Beköptek. A nyomozók mondták később, hogy Vörös köpött be.

– Ő forradalmár volt? 

– Dehogy, amikor kinyitották a börtönöket, akkor a politikaiakkal ő is kisétált. Állítólag többszörös gyilkos volt.

– S mint gyilkos harcolt? 

– Harcolt. Beállt a forradalmárok közé. Természetesen nem az volt a jellemző, hogy gyilkosok harcoltak a szovjetek ellen, de sajnos néhány köztörvényes is elkeveredett a felkelők között. Az volt a baj, hogy ezeket is kiengedték a börtönökből. Nem született olyan vádirat később, ahol nem szerepelt volna rablás.

– Ki ítélte el önt? 

– Biszkuné dr. Tóth Matild.

– A volt MSZMP-s politikus felesége? 

– Igen. Tóth Ilonát is ő ítélte el. Ő küldte halálba. Majdnem engem akasztottak fel Ilona helyett, ugyanis az orosz tolmács rosszul fordította nevemet, és azt hitték, én vagyok az orvosnő.

Obersovszky Gyula újságíró átveszi az általa szerkesztett "Élünk" című illegális lap egy példányát B. Tóth Matild tanácselnöktől - írja az MTI fülszövege. B=Biszku... / Fotó: MTI
Obersovszky Gyula újságíró átveszi az általa szerkesztett “Élünk” című illegális lap egy példányát B. Tóth Matild tanácselnöktől – írja az MTI fülszövege. B=Biszku… / Fotó: MTI

– Kemény bíró volt Biszkuné? 

– Igen. Mindig sima, hátrafésült frizurája volt, mint a férfiaknak. Galád bíró volt, Palotást és Tóthot, a társaimat is akasztófára juttatta.

– Jankó Piroskával mi történt?

– Nem tudom, nem tudunk róla semmit. Ő Debrecenben volt felkelő, majd felhozták Pestre, és a Tímár utcai rendőrségen megkínozták és megalázták. Vele tették azt a gyalázatos dolgot… a gumibottal…

– Kik voltak az ön barátai? 

– Csak Wittner Marival meg Hrozovával voltam jó barátságban.

Havrilla Béláné, született Sticker Katalin és Wittner Mária / Fotó: MTI
Havrilla Béláné, született Sticker Katalin és Wittner Mária / Fotó: MTI

– A tíz évet letöltötte? 

– Nem, abból hét és felet. 1964 júliusában szabadultam negyeddel, kedvezménnyel: jól dolgoztam, panasz nem volt rám.

– Ha visszagondol az életére, megbánta, hogy lement a József körútra cigarettáért? 

– Ha őszinte vagyok, megbántam. Nem azért, mert le kellett ülnöm, mert tizenkilenc évesen tönkre tették az életem, hanem az emberek miatt. A bírósági tárgyalásomon azok jöttek el ellenem tanúskodni, akiknek ételt adtam a Baross téren, mert éhen haltak volna a gyerekeikkel együtt. Volt egy olyan asszony, akinek két hónapos gyereke volt és mindennap vittem a tejet, az ételt a legnagyobb golyózáporban.

„Hálából” vallott ellenem, hogy fegyverrel harcoltam, ő látta.

Még a Keletinél is összeszedett néhány embert, hogy tanúskodjanak ellenem. Csalódtam az emberséges viselkedésben.

(A portréfotót Burger Zsolt készítette).

Check Also

Regéczy-Nagy László: Kádár és Göncz is „idejében váltott”

Regéczy-Nagy László nem harcolt az 1956-ben, de nagyon sokat tett azért, hogy a forradalom szelleme tovább éljen. Bár megúszhatta volna a börtönt, mégis hazajött: tisztességből.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.