Király Béla: Ez volt életem csúcspontja

Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka élete csúcspontjának tartotta 1956-ot. A néhány éve elhunyt vezérezredes szerint a Kádár-korszak bűne az is, hogy a forradalom megosztja az országot.

– A kórházban, betegágyban érte a hír, hogy kitört a forradalom.

– Négy évig voltam a halálos zárkában és utána kerültem az életfogytosokhoz. 1956 szeptemberében rehabilitáció nélkül engedtek ki a börtönből. Két nap múlva otthonomban felkeresett három ember, az egyik Ádám György volt, a közgazdasági egyetem professzora. A következőket mondták: Nagy Imre tudtával és beleegyezésével felkérnek arra, hogy vállaljam a Honvédelmi Minisztériumban egy új honvédség felépítését. Akkor már minden minisztériumban volt egy-egy kiszabadult emberük, akik készültek a változásra. Megkérdezték, vállalom-e? Azt válaszoltam, ha ez kommunista párt tagságával jár, akkor nem. Biztosítottak, hogy nem kell újra belépnem a pártba. Elvállaltam. Október 22-én egy kis műtétet hajtottak végre rajtam, így ért a forradalom, majd 29-én egy delegáció keresett meg a Deák térről, hogy menjek a rendőr-főkapitányság épületébe, mert meg akarják alakítani a nemzetőrséget. Akkor már ott voltak a Corvin köziek, a Széna tériek, egyszóval a jelentős forradalmi csoportok és a harcoló honvéd alakulatok vezetői. Elmentem velük, és még aznap megalakítottuk a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot, s megválasztottak annak elnökévé. Este átmentünk Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával a parlamentbe Nagy Imréhez ezzel a határozattal, aki akkor együtt volt Tildy Zoltánnal és Vas Zoltánnal. Elfogadták a döntésünket.

– Kopácsi lett az ön helyettese. Megbízott a rendőrfőkapitányban? Ő egy percet sem ült azelőtt, kommunista volt.

– Megbíztam. Igaz, ő annyira meggyőződéses kommunista volt, hogy a megalakult MSZMP vezetőségében is ott volt Kádár János mellett.

De annyit a régi kommunisták közül senki nem tett a forradalmárok védelmében, mint Kopácsi.

Kiengedte a Deák téri főkapitányság pincéiből a politikai foglyokat, a szabadságharcosokat és később is megparancsolta a rendőreinek, hogy a forradalmároknak védelmet kell adni. Nem véletlen, hogy a nemzetőrség is a kapitányság épületében alakult meg. Tiszta erkölcsű magyar volt. Nagy Imréből, a kommunistából, talán nem az egyik legnagyobb magyar lett?

Kopácsi Sándor / Fotó: MTI
Kopácsi Sándor / Fotó: MTI

– Maléter Pál november 2-án honvédelmi miniszter lett. Nem volt féltékeny önre?

– Dehogynem. Szűcs Miklós vezérkari ezredes – aki Maléter jobb keze volt – leírta a könyvében, hogy Maléter csupán a néphadsereg megreformálását akarta. De a forradalmárokat, a szabadságharcosokat, a nemzetőröket nagyon kritikus szemmel nézte, fel akarta oszlatni őket, vissza akarta küldeni őket a munkapadokhoz, az iskolákba.

– Ezek szerint Pongrátz Gergelynek, a Corvin köz főparancsnokának igaza volt, hogy Maléter ellenségesen viselkedett a forradalmárokkal, rájuk lövetett?

– Október 23-án Malétert kiküldték, hogy három tankkal tegyen rendet a Kilián laktanya körül. Nem csak kész volt lőni, hanem az egyik ágyút ő irányította rá egy Corvin közi szabadságharcos-fészekre, amit kilőttek.

Pongrátz Gergelynek tehát teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy az Üllői útra egy koporsósort tettek ki, amelyekben Maléter áldozatai voltak. Ez történelmi tény.

– Ha Maléter Pál önt is le akarta tartóztatni, akkor mennyiben volt ő forradalmár?

– Itt vannak az ellentmondások. Maléter október 28-án felismerte a forradalmi helyzetet. Október 28-án átlendült a ló másik oldalára: őrült szovjet ellenes kijelentéseket tett és megüzente Bata István hadügyminiszternek, hogy a jövőben neki ne adjanak parancsot, mert nem hajtja végre. Tehát Maléter száznyolcvan fokos fordulatot tett.

– Ezek után miért akarta önt letartóztatni?

– Az események összefüggnek. November 1-jén Nagy Imre idegesen felhívott telefonon, hogy ostromolják a Külügyminisztériumot. A nemzetőreimmel három teherautóval mentünk oda, és körbevettük az épületet. Majd bementünk és sikerült lecsendesíteni az ott lövöldöző szabadságharcosokat, akik a Széna térről érkeztek Dudás József utasítására. Azt mondták nekik, hogy árulók vannak a Külügyminisztériumban és a szovjeteknek dolgoznak a külügyesek. Dudás aláírásával mutattak is egy parancsot adó levelet. Lényeg az, hogy leszereltük őket, mert szó sem volt árulásról. Felvilágosítottam a szabadságharcosokat, hogy őrültséget követtek el, mert éppen most váltanak az ENSZ-szel táviratot, hiszen a Nagy Imre-kormány az ország semlegességét akarja elfogadtatni, éppen ezt zavarták meg.

– Dudás tudta, hogy mire adott utasítást?

–Behívattam magamhoz  s megkérdeztem tőle: Hogyan tudtál ilyen parancsot kiadni? Azt válaszolta, hogy ő a Külügyminisztérium megtámadására nem adott parancsot, a nevét aláhamisították. Ezután hosszan elbeszélgettünk és mivel nem volt olyan dolog, ami miatt Dudást le kellett volna tartóztatnom, visszaadtam a fegyverét s elköszöntünk egymástól. Bizonyítékok híján Dudás József esetleges letartóztatása – aki a Szabad Nép székházától úgy jött el, mint egy hős, akár egy másik fegyveres harc kibontakozásához is vezethetett volna a felkelők között. Nem sokkal később felhívott Maléter, aki felelősségre vont, hogy nem tartóztattam le Dudást, majd közölte velem, hogy megparancsolja, tartóztassam le. Erre azt válaszoltam: Ne haragudj, de te a Nemzetőrség főparancsnokával beszélsz és a parancsodat nem vagyok hajlandó végrehajtani, még ha honvédelmi miniszter is vagy. Egyedül Nagy Imrének vagyok köteles engedelmeskedni. Élessé vált a párbeszéd, a végén azt mondta a telefonba, hogy akkor téged tartóztatlak le. Azt feleltem: Próbáld meg! Tehát ez volt a története a letartóztatási parancsomnak.

– Akkor végül is elmaradt a letartóztatása?

– El, mert november 4-én Maléter Pált tartóztatták le a szovjetek.

Malinyin és Maléter Pál tárgyalása / Forrás: Mek.oszk.hu
Malinyin és Maléter Pál tárgyalása / Forrás: Mek.oszk.hu

– 1956. november 4-én az országot elözönlötték a szovjet csapatok. Ön ekkor hol volt, mit tett?

– A Deák téren voltam. A K-telefonon óránként beszéltem Nagy Imrével és folyamatosan jelentettem neki a harcok helyszíneit, azt, hogy hol zajlanak nagyobb összecsapások. Éjjel fél kettőkor szovjet páncélos egységek haladtak el előttünk a Deák téren és a parlament irányába dübörögtek. Ekkor újra felhívtam Nagy Imrét és jelentettem neki, hogy egy szovjet harckocsi oszlop, összesen huszonöt tank halad az Országház felé, tíz perc múlva a téren vannak. Erre csak annyit mondott: Köszönöm, nem kérek több jelentést. Ez akkor érthetetlen volt, azon túl, hogy nem tudtunk semmit Maléter Pálról.

– Tehát nem volt, aki parancsot adjon. Ön mit tudott tenni?

– Én parancsot adtam az embereimnek, hogy tíz teherautóval Budára, a Manrézába (szerzetes központ) megyünk.

– Nem értem: Nagy Imre nem kért több jelentést öntől, de hajnalban elhangzott a híres, világot bejárt miniszterelnöki beszéd.

– Azt tette, ami két órával azelőtt javasoltam. Világossá vált számára, hogy a szovjetek nem alkudoznak, támadnak. Naivan, szinte végletekig hitt a szovjetek adott szavában s tisztességében. Ő akkor már azt is eldöntötte, hogy munkatársaival elfogadja a jugoszláv nagykövetségre a meghívást, a biztonságos menekülés egyetlen útját.

– Ön a felkelőkkel, a nemzetőrökkel Buda felé vette az irányt. Mi történt később?

– A Manrézánál nem álltunk meg, hanem felmentünk a Szabadsághegyre, a szabadsághegyi nagyszállóhoz. Ez lett a támaszpontunk. Közben folyamatosan jöttek a szabadságharcosok, több ezren lehettünk, árkokat ástunk, berendezkedtünk a védelemre. November 8-án hajnalban azonban elhagytuk a terepet, mert tudtuk, hogy a szovjetek nagy erőkkel fognak bennünket támadni és elmentünk Nagykovácsiba, ahol szintén volt egy váltóállásunk.

Egyébként erről a nagykovácsi csatáról (amelyet többen azóta is legendás túlzásnak tartanak – a szerk.) a szovjet ellenfelünk, Malasenkó altábornagy írt az emlékirataiban.

– Ön mikor hagyta el az országot?

– Előbb a móri horpadáson keresztül a Bakonyba mentünk, ahol már több mint kétezer szabadságharcos várt bennünket. Követtek bennünket a szovjet helikopterek, tankok az erdőbe, de nem mertek bennünket megtámadni. November végén léptük át a határt a jáki templomtól nem messze. Az osztrák határőrségnek átadtuk a fegyvereinket.

– 1956 Magyarországnak, a világnak mit jelentett?

– Rengeteget. Nagy nyugati gondolkodókat indított meg, jó néhány neves francia, olasz kommunista a kommunizmus végét jósolta. A magyar forradalom végül is kommunista világrendszerek végének kezdetét jelentette. A történelemben kis idő, hogy ez eltartott még harminc évig. A Szovjetunió bomlása ezzel kezdődött el. A magyar nép jó híre soha úgy nem csillogott a nyugati országokban, mint akkor. Érezték, hogy ez egy őszinte, tiszta harc volt, a magyar nép harca egy velejéig rohadt, elvetemült elnyomóval szemben.

Király Béla Nagy Imréék újratemetésén / Fotó: MTI
Király Béla Nagy Imréék újratemetésén / Fotó: MTI

– 33 évig volt emigrációban. Megbánta, hogy a forradalom mellé állt?

– Soha nem bántam meg. Az életemet a legteljesebben a forradalom töltötte ki, az életem csúcspontját jelentette.

– Csúcspont. Mégis, a forradalom megítélése miért osztja meg a társadalmat és az ötvenhatosokat?

– Számomra érthetetlen, hogy a véres Kádár-rezsim miként tudta ennyire elbódítani, átnevelni az embereket. Másrészt bizonyos politikai erők tudatosan osztják meg a nemzetet és ebben sajnos a jobboldal is szerepet játszik. Magamat se bal-, se jobboldalinak nem tartom, én magyar vagyok.

Király Béla vezérezredes, hadtörténész, politikus 2009-ben hunyt el.

Check Also

Regéczy-Nagy László: Kádár és Göncz is „idejében váltott”

Regéczy-Nagy László nem harcolt az 1956-ben, de nagyon sokat tett azért, hogy a forradalom szelleme tovább éljen. Bár megúszhatta volna a börtönt, mégis hazajött: tisztességből.

4 hozzászólás

  1. Tamás paller

    Kopácsi vagy kopatsy vagy kopacsy
    Jó lenne eldönteni mert ez az írás hitelességet erősen kétségbe vonja

  2. göre gábor

    Nagy köpönyeg forgató volt sokak szerint! Egyik Kopácsi rendőrkapitány, Kopátsy Sándor közgazda! Ha az osztrákoknál az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 100, akkor nálunk, ez 1960-ban 77, 1997-ben már csak 23. Vagyis ma az osztrákoknál négyszer szegényebbek vagyunk, mint 37 évvel korábban. Ekkora tragédia ezer év alatt nem történt a magyarsággal. Ez a példátlanul gyors relatív csökkenés közel egyenletes, de mégis az utóbbi húsz évben gyorsabb, mint az első tizenötben volt.

  3. göre gábor

    c) A jobboldali ellenforradalom a forradalom visszafordítása. Az idejét múlt rendszer híveire és a baloldali ellenforradalom okozta kiábrándulásra támaszkodva, a társadalmi viszonyok korábbinál is elmaradtabb restaurációját hajtja végre. közgazda Kopátsy
    Érthető tehát, hogy az uralkodó réteg által támogatott vallás a tudást, a gondolkodást ellenezte. Minden vallás csak azt a tudást fogadta el, amit már a tradíció szentesített. Ez a vallási feladat szinte minden kultúrában jellemzővé vált. Maguk a papok sem elsősorban új tudásra törekedtek, hanem mindenekelőtt a régit őrizték, rögzítették. Jellemző módon a vallások szerint a tudás alapja nem a gondolkodás, hanem a szentírás, a korábbi, isteni eredetűnek minősített tudás volt. Ezt az a tény indokolta, hogy az elmaradott társadalmaknak elsődlegesen nem új ismeretekre, hanem a régi ismeretekhez való ragaszkodásra volt szüksége. Ennek a társadalmi igénynek felelt meg az a vallási alaptétel, hogy az ember által elkövethető legnagyobb bűn a tudásra való törekvés. Tudás alatt értve mindent, ami a korábbi ismereteknél többet, azokkal szemben újabbat jelent. Minden vallás erre épített. A már ismertet tudni nemcsak szabad, de jó is, a gondolkodás, az új ismeretek megszerzésére való törekvés azonban bűn. Ismerős? Kopátsy!

Hozzászólás a(z) göre gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük