Újabb rendhagyó interjú: Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala főigazgatója több munkatársával együtt 1989 a kádári diktatúra temetkezési szokásaival. 1956 mártírjait hason fekve – ezzel is megalázva, meggyalázva őket – temették a 301-es parcellába.

Ez egy rendhagyó interjú, egy olyan áldozat fia adta, aki még mindig fél, ezért sem vállalta a nevét. Édesapját a gyanú szerint a börtönben ölték meg – injekcióval.

Budapesten érte a forradalom Hrabovszky Lászlót, aki a Műegyetem hallgatója volt. Hazament Békéscsabára, s tevékeny részese volt a „vörös” Viharsarok „fellázításának”.

Valami elromlott a rendszerváltás után – vallja másokkal együtt Forintos György, aki fél szemét elveszítette a szabadságharcban. Úgy érzi, 1956-ban sikerült visszaadniuk egy nemzet önbizalmát.

A Vojt családból tizenegyen vettek részt a forradalomban, a Corvin köz mellett, Práter utcai iskolában volt a központjuk. Nem a kitüntetésekért, a haza iránti kötelességből vállalták a harcot.

Sok rumungó, magyar cigány harcolt a forradalom alatt, Bizsu, azaz Dilinkó Gábor festő a kedvesét követve állt be a Corvin köziek közé. Nem érdekelte az ideológia: ruszkik haza! – ez volt a lényeg.

Hontváry Miklós többedmagával segítette a fiatalok vallásos, erkölcsi nevelését az ötvenes években, 1956 nyarán elítélték, a forradalom idején kiszabadult, majd újra letartóztatták. Tartással, életörömmel emlékezett 56 napjaira.

Számtalan életet mentett meg ötvenhatban, ez volt a bűne Hegedűs László mentősnek. Csalódása személyes, mégis történelmi: régi barátai, Göncz Árpád és Mécs Imre pálfordulását, nemzetellenes politikáját sohasem tudta megbocsátani.

A Széna tér parancsnokhelyettese volt – halálos ítéletét az utolsó pillanatban változtatták életfogytiglanra. Társait kivégezték, tagadja, hogy beszervezéssel úszta meg a halálos ítéletet.

Karján tetoválás: 1956 és Béla. Férjét, Székhelyi Bélát felakasztották, ő – Hrozova Erzsébet – életfogytiglant kapott. Tizennégy évet ült, kínozták, verték, de nem tudták megtörni.