A Pongrátz-testvérek – Amikor mindenki corvinista akart lenni

Még a világtörténelemben is ritka, hogy egy család összes tagja hőssé váljon: éppen ez történt 1956-ban a Pongrátz-testvérekkel. Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka és bátyja Ödön sohasem hagyta, hogy meghamisítsák a forradalom emlékét. 

Vannak olyanok, akik megpróbálják a forradalmat ellopni, kisajátítani, hőseit lejáratni. Egyesek szerint Pongrátz Gergely nem is harcolt, nem is volt ott a Corvin közben. Erről mi a véleménye?

Pongrátz Gergely: A szemükben én gerenda vagyok, nem szálka. Itt nem róluk, itt nem rólam van szó, hanem a nemzet felkeléséről.

Engem a történelem majd odatesz, ahol a helyem van.

Azt is hallani, hogy nem is ön volt a Corvin köz főparancsnoka, hanem Iván-Kovács László.

PG: A Corvin köznek vagy tizenöt parancsoka volt és ezren, de volt hogy kétezren is harcoltunk. Október 28-án győzött a forradalom. Október 29-én volt egy fontos tárgyalás a Corvin közben, a parancsnokságunkon, a Kramolin lakás ebédlőjében, ahol tulajdonképpen eldőlt a forradalom sorsa. Váradi Gyula vezérőrnagy, a páncélos fegyvernem parancsnoka vezette a küldöttséget. A tárgyalásra mi következőképpen álltunk fel: Pongrátz Ödön, Pongrátz Ernő, Antalóczy Sándor, a Corvin köz orvosa, Erdős István, Szabó László, Lehoczky Judit orvos, Szakállas György, Pongrátz Kristóf, Pongrátz Gergely és Pongrátz András.

Miről tárgyaltak?

PG: Maléter mindjárt azzal kezdte, hogy győzött a forradalom, tegyük le a fegyvert, majd a kormány gondoskodik a rendfenntartásról és megvalósítja a követeléseinket. Én erre azt mondtam, hogy addig, amíg egy orosz katona van magyar földön, addig a fegyvert nem veszik ki a kezünkből. Nem hiszünk az ígéretekben, mert mindig becsaptak minket. Maléter hozzá tette, hogy gyerekek kezében is látott fegyvert. Ők nem kaptak katonai kiképzést, ez veszélyes, fegyverezzük le őket. Azt mondtam, hogy a corvinisták több mint nyolcvan százaléka húsz éven aluli.

Ezek a gyerekek harcolták ki a forradalom győzelmét, a nemzet hőseivé váltak, e gyerekeknek a kezéből nem vesszük ki a fegyvert.

A Corvin köz hősei / Fotó: MTI
A Corvin köz hősei / Fotó: MTI

Ezt Király Béla is igazolta.

PG: Nem hagyom meghamisítani a forradalmat. Aztán egy másik katonatiszt küldött azt akarta, hogy jöjjenek hivatásos katonák, akik majd átveszik a parancsnoki beosztásokat a Corvin közben. Erre azt válaszoltam, hogy nem. Mert az a tizenhat éves gyerek marad a parancsnok, akit a bajtársai megválasztottak. Esetleg mellette lehet tanácsadóként egy százados vagy egy őrnagy. Ebben megegyeztünk. Október 30-án vagy negyven tiszt jött a Corvin közbe a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiáról, ám érdekes módon november 4-én az első fél órában egytől egyig eltűntek. A srácok megint magukra maradtak. Végül abban állapodtunk meg, hogy a Nemzetőrségen belül felállítjuk a Corvin nemzetőr ezredet, a parancsnokát a Corvin köz harcosai választják meg. Másnap engem választottak meg főparancsnokká.

A Pongrátz testvérek híresek voltak arról, hogy tudtak harcolni, tudtak tárgyalni. Hány Pongrátz harcolt?

Pongrátz Ödön: Összesen hatan harcoltunk, de nem voltunk mindig együtt, mert egy fiúnak mindig édesanyánkra és kishúgunkra kellett vigyázni. Én voltam a legidősebb, két évig már voltam katona a háborúban, 1945. október 21-én szereltem le. Ernő a Hunyadi-páncélosoknál szolgált Tordánál, a nagy harcokban. Velünk volt a Corvin közben Bandi, apánk így nevezte, eredeti neve egyébként Kristóf. Bandi hentes- és mészárosként az élelem és a fegyver beszerzéséért volt felelős. Gergely lett a corvinisták főparancsnoka, és aztán csatlakozott hozzánk Andris is. Bálint testvérünk volt az, aki legtöbbet vigyázott édesanyánkra, de többször részt vett a harcokban.

Melyikük volt először a Corvin közben?

PÖ: Én és Bandi. Én törtem fel a benzinkút lakatját a Corvin mozi háta mögött, a Kisfaludy utcában. Tudtam, hogy a benzin lesz az oroszok ellen a legfélelmetesebb fegyverünk.

A Molotov-koktélról beszél?

PÖ: Arról. A Molotov-koktél minden mennyiségben rendelkezésünkre állt. A környékbeli asszonyok a paradicsomot, az ételecetet, a pálinkát kiöntötték az üvegekből, belül kimosták és százával kaptuk a literes üvegeket, hogy készíthessük a Molotov-koktélt.

Benzinünk, üvegünk volt minden mennyiségben és a pesti srácok hamar megtanulták a művészetét annak, hogyan kell egy T–34-es tankot három vagy öt üveg benzinnel megsemmisíteni.

Fehér sapka, azaz Fedor József azt mondta nekem, hogy Pongrátz Ödön kemény harcos volt.

PÖ: Magamról nem szívesen beszélek. De azért azt elmondom, hogy amikor letörtem a lakatot benzinkútnál, akkor egy ötven év körüli férfi megszólalt: Fiatalember, kétszer is meggondolnám, mielőtt azt a lakatot letörném! Azt válaszoltam: Uram! Tízezerszer gondoltam arra: csak egyszer engedje meg a Jóisten, hogy fegyver legyen a kezembe.

Mi annyit szenvedtünk a tizenkét év alatt, amit elmondani, leírni nem lehet.

PG: Nemcsak mi szenvedtünk, hanem az egész ország. A Corvin köz 1956 című könyvemben megírtam, hogy apánkat a Rákosi-rendszer pszichológiailag ölte meg, amikor tizenhét hónap után kiengedték Ernő bátyánkat a Mosonyi utcából, mert addig senki sem tudta, hogy hol van. Adtak Ernőnek egy papírt, amiben az állt, hogy tiltott határátlépés kísérletének a gyanújával tartották fogva. Koncepció volt az egész. Apánk emiatt halt meg szívattakban.

A Corvin közi harcokban híressé váltak addig ismeretlen emberek. Igazi nevüket kevesen tudják, mint például Falábú Jancsiét (Mesz János, a Corvin köz legendás tüzérparancsnoka – a szerk.). Ki volt ő?

PG: Nemrég volt az öccse és a húga Marispusztán (a Pongrátz Gergely által létrehozott 56-os Múzeumban – a szerk) . Tőlük tudtam meg, hogy kétszer volt börtönben közveszélyes munkakerülésért. De nem tehetett róla, mert, amikor elment munkát keresni, ránéztek a falábára és nem vették fel dolgozni. A HÉV vágta le a lábát.Az egyik legkeményebb harcos volt. Ezen kívül volt tíz-tizenkét olyan gyerek, akiket köztörvényesként elítéltek. Október 31-én kértem Erdős Istvánt, a helyettesemet, hogy szedje össze ezeket a gyerekeket és hozza be őket az irodába. Elmondtam nekik, hogy győzött a forradalom, most a rend fenntartása a legfontosabb dolog, ne legyen fosztogatás, lincselés és a forradalom tisztaságát meg tudjuk tartani. Ti vagytok azok, mondtam, akik a legjobban tudtok vigyázni erre. Megmondtam nekik, mindegyik vegyen magához két-három srácot és járják körbe a fővárost, vigyázzanak a rendre. Nem is volt fosztogatás 1956-ban.

Pongrátz Gergely telefonál a Corvin közi felkelőcsoport központjában. / MTI Fotó: Erich Lessing
Pongrátz Gergely telefonál a Corvin közi felkelőcsoport központjában. / MTI Fotó: Erich Lessing

Aztán november negyedikén elszabadult a pokol.

PG: Hajnal négy óra lehetett, amikor a fiúk azzal ébresztettek, hogy: Bajusz, itt vannak az oroszok! Akkor még lehettünk vagy kétezren, mert amikor győzött a forradalom mindenki corvinista akart lenni és sokan hozzánk csapódtak. Amikor viszont megindult a támadás, sokan elinaltak és maradtak azok, vagy nyolcszázan, akik eddig is harcoltak. Lerohantam a lépcsőn, kiléptem a kapun, és Falábú Jancsi, valamint Haász János híradós százados jelentették, hogy egy szovjet tank beállt a mi tankunk mellé és tűz alá vette a Kisfaludy utcát. A mi tankunk üres.

Miért nem voltak benne emberek?

PG: Azért, mert Iván-Kovács azt mondta a tankot őrző legénységnek, hogy menjenek a Práter utcai iskolába és feküdjenek le. Iván-Kovács László később a vallomásában elmondta, azért, hogy engem bosszantson, mindig ellenparancsot adott ki.

Ez végzetes volt?

PG: A kétszázezer orosszal szemben hosszú távon nem lehetett győzni. De nem halt volna meg az első percekben tizenöt srác, akik kirohantak a Práter utcai iskolából, hogy átjussanak azon a hat méteren, a Kisfaludy utcán át hozzánk, a Corvin közbe.

Falábú Jancsi is ekkor halt meg.

Délelőtt kilenc óra tájban egy 57 milliméteres páncéltörővel akarta kilőni ezt a tankot. Sajnos az orosz tank megelőzte, a repesz darabok, amelyek érték, végzetesek voltak. Az oroszok gyalogságot vetettek be ellenünk, de ekkor már az Üllői úton, a körúton és a Corvin közben borzalmas harcok voltak. Csak a mi veszteségünk délig meghaladta a negyvenet.

Az oroszok nem tudtak betörni akkor a Corvin közbe?

PG: Nem. Azzal harcoltunk, amink volt. Ágyúkkal, az oroszoktól zsákmányolt Kalasnyikovokkal, puskákkal, gránátokkal, Molotov-koktéllal. De mi sem tudtunk kimenni a Corvin közből.

Meddig tartották magukat?

PG: November 9-én késő délutánig voltunk ott. Közben két civilruhás oroszt fogtunk el, műszerek voltak náluk. Elmondták, hogy ők bemérő tisztek, a Corvin köz be van mérve és hajnalban Kispest és Pestszentlőrinc határából elkezdik nehéztüzérséggel lőni a Corvin közt, itt kő kövön nem marad. Ezután összehívtam a parancsnokokat és úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a Corvint. Valóban romhalmazzá lőtték. Eörsi László szerint 435 halottja volt a Corvin köznek és rengeteg sebesültje.

Hová mentek?

PG: A Rákóczi téri Vásárcsarnok mögötti épületekben foglaltuk el az állásainkat. Egészen november 15-éig ott maradtunk. Láttam, hogy sehonnan nem jön segítség és a további küzdelem már öngyilkosság. Azt mondtam a srácoknak, dobáljátok el a fegyvert, menjetek haza, vége van.

Ha jól tudom, az összes Pongrátz testvér külföldre menekült.

PG: Nem volt más választásunk. Andris és Bálint, a két öcsém november 14-én ment ki legelőször Nyugatra.

PÖ: Én Bandi öcsémmel november 18-án hagytam el az országot.

PG: Én először nem akartam kimenni, hittem az amnesztiában. De jöttek a riasztó hírek is. Végül aztán november 27-én édesanyámmal és a húgommal mi is átléptük a határt. December 22-én Ernő bátyánk a családjával is utánunk jött. Második otthonunk az Egyesült Államok lett.

Amióta hazajött, építkezik. Budapesttől távol ifjúsági tábort hozott létre a határon túli és a hazai magyar fiatalok részére. Marispusztán minden 1956-ra emlékeztet és minden a forradalom igazi megismertetését szolgálja.
Miért érzi ezt fontosnak?

PG: Azért, hogy az itteni gyerekek tanuljanak egy kicsi magyarságot a határon túliaktól.

Nem engedem eladni a forradalmat.

Szanyi Tibor (MSZP-politikus) valamelyik televíziós adásban azt mondta, hogy szocialista forradalom volt Magyarországon. Még jó, hogy nem azt mondta, hogy kommunista forradalom volt. Ezt nem engedem. Nem csak Nagy Imre és Maléter Pál nevéhez fűződik a forradalom, nem néhány huligán lövöldözött. Mert ezt így akarják beállítani és sok esetben sikerrel. Addig, amíg itt van ez a múzeum, a kápolna és a márványtáblákon a nevek, 338 felakasztott hős neve, addig nem lehet letagadni az igazságot.

A hősök már eltávoztak: Pongrátz Gergely 2005-ben, Pongrátz Ödön 2009-ben hunyt el. A testvérekről készült fényképet Stefka István készítette.

Check Also

Regéczy-Nagy László: Kádár és Göncz is „idejében váltott”

Regéczy-Nagy László nem harcolt az 1956-ben, de nagyon sokat tett azért, hogy a forradalom szelleme tovább éljen. Bár megúszhatta volna a börtönt, mégis hazajött: tisztességből.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük